Mozirajongok koreben nem kell bemutatnunk Nick Hornbyt. Lehet, sokan nem ismerik az irot, de esetleg lattak mar az "About a boy"-t, a "Fever catch" vagy a sokak szamara az alapmuvet a "Pop, csajok, stb"-t. Persze, az olvaso kozonseg rengetegszer kritizalta ezen filmeket. "Tul amerikai" illetve "hianyzik az a londoni hangulat" amirol az iro mesel.
Szerencsere az "En Education"-t , nem adtak el hollywoodi studioknak, es a forgatokonyv is magatol a szerzotol szarmazik. Nick Hornby adaptaciok eseteben eloszor ereztem azt, hogy kozel maradt a konyv hangulatahoz, amihez persze az eredeti londoni helyszinek illetve a toketeletes szereposztas nem kis mertekben jarult jozza.
A 60s evek londonjaban jarunk, ott ahol a lakossag meg nem szokott hozza az afrikai illetve az azsiai bevandorlok sokasagahoz. Abban az idoben, amikor az angol turistak meg nem ozonlottek el a Vilagot, es szentsegtoresnek szamitott gimnazium utan, utazgatni, es nem Oxfordban tanulni.
Jenny 16 eves, okos, tanult lany. Szulei egesz eletuket arra tettek fel, hogy o minel tobbre vigye. O majd biztos Oxfordban fog vegezni, azutan csinalhat amit akar. De, mint minden 16 eves, Jenny is csak almodozik, francia jazzt hallgat, Parizsba akar menni, koncertekre szeretne jarni. Szulei annyira zarkozottak, hogy meg a helyi keruletbol is alig talalnanak ki. Egy veletlen soran, jenny osszefut a gazdag, megnyero, okos, jokepu 30as Davidel. Aki szerint, az elete a legjobb iskola, es folosleges egyetemre jarni.
Jenny hamarosan megtudja, hogy Davidnek igaza van, igen az elet sok mindendent adhat, csak kerdes, hogy milyen aron...
Mint, az mar megszokott, Nick Hornby eseteben, az "An Education" szereploi is mindennapi problemakkal kuzedenek. Az allando bizonyitasi kenyeszer, szexualis flusztracio, a biztos es tarsadalom altal elfogadott eletet valasztani vagy esetleg almodozni es a bohem muveszkent tengeni lengeni. Mai szemmel nezve, David es Jenny romanca furcsanak es felkavaronak tunhet. Illetve, hogy nemi taktikaval es szep beszeddel egy simlis gazember az orranal fogva vezeti a gyanutlan szuloket. Persze nem hianyozhat a humor, es a zene. De eben az esetben bcsut kell mondanunk az orok rock n rollnak, es koszonjunk Greco-nak, es meg sok sok sok jazz-nek, szep ruhaknak, es a hamisitatlan angol hangulatnak.
Szerencsere a filmet a szakmai zsuri es a kritikusok is egyre jobban dijazzak. Mar kozonsegdijas Sundance-en, es megaenak mondhat tobb BAFTA jelolest is. Jenny szerepet az igen fiatal es kevesbe ismert Carey Mulligan kapta, aki tokeletesen alakitja a kicsit naiv, egy kicsit koraven, de eletvidam Jennyt. Biztos hallunk meg felole. Nekem nagy meglepetes volt Peter Sarsgaard, aki egyre tobbet tunik fel mellekszereplokent komolyabb filmekben. Orultem, hogy egy fontosabb karaktert biztak ra, Davidbe nehez nem beleszeretni.:) Alfred Molina, mint aggodo apuka, egyszerre imadnivalo, es rendkivul idegesito. A szerepet szinte ra irtak.
Sajnos nem tudom, hogy a filmet mikor mutatjak be otthon, de megeri varni ra:)
