Nem szivesen írom ezt a Madonna kritikát most, de kb erre számítottam, najó talán egy kicsitt többre, minőségre. Amikor meghallottam, hogy Timbaland és Pharrell Williams is közreműködik a prodiceri munkákban, már elszállt minden reményem az eredetiséget illetöen. Egy jó 5-6 éve az egész világ Pharrell lábai elött hevert, aztán egy idő után Ő se tudott egy épkézláb albumot vagy produceri munkát felmutatni, mindenbe és mindenkibe belekezdett, aztán lejárt és unalmas lett. Az én szemszögemből valahol ugyanitt tart Timbaland is, úgy néz ki az emberek másra vágynak, vagy Ő fogyott ki az ötletekből, vagy valami van de ez már nem működik! Nem is értem, hogy Madonna miért választotta őket? Mindig tudott újat nyújtani, vagy (és most gonosz leszek) ebben a korban már mindegy? Úgy gondolta, hogy már letett eleget az asztalra, és nem kell semmit se bizonyítani?
Pár napja kering a hálón a "Hard Candy" ami elvileg Április 29.én jelenik meg. Nekem az első 8 dalt sikerült csak megszereznem, így csak azokról tudok írni, de nem hiszem, hogy a maradék sokkal különbözőbb lesz. A dalok valahol a plöm-plöm és a tingli-tangli között helyezkednek el. Ugyanaz az alap rnb dallam(?)-al kezdődnek és fejeződnek be, amit Madonna megszokott éneklése kísér igénytelen és semmitmondó dalszövegek formájában. Néha persze vannak bene a kötelező "bridge"-ek, amik inkább idegesítőek, mint szükséges plusszt nyújtanak. A barátom kb ennyit mondott a dalokra: "Sikerült a Pop-ipar 30 évét egy dalba sűríteni"- és ez nem dícséret akart lenni. Annyira fragmentáltak a szerzemények, hogy már már azt hiszed végre vége van a dalnak, és talán elkezdődik valami más, de nem. Bevágásokból/keverésekből túl sok, alapdallam meg semmi. Még talán a "4 Minutes" a legjobb amit idáig hallottam, és az se fog sztem pop-történelmet írni.
