2008 Júniusát írunk, mely hónapban megjelenik a Coldplay várva várt albuma a "Viva la vida or death and all his friends". Ezennel szeretnénk megköszönni Chris Martin-nak talán a  világtörténelem egyik leghosszabb albumcímét:) Vagy ez is csak a banada megújulását akarja jelezni?

Hiszen Mr. Martin, bőszen hangoztatta a "X&Y" sajnálatos bukása(hiába adtak el belőle több millió példányt) után, hogy ideje kicsit átgondolni a koncepciót. Maga a zenekar is érezte, hogy komoly bajok vannak az előző albumukal, megmaradtak egy ismert sémánál, kicsit átírták a lehíresebb dalaikat, és kész is volt az album. Persze nem lehet könnyű művészi vonalon egyensúlyozni, és mégis tömegtermelést irányítani. Az a zenekar akit folyamatosan a U2-hoz hasonlítanak, viszont akik szeretnének olyanok lenni, mint a Travis vagy a Radiohead, mégis képes volt készíteni valami egyedülállóan mindennaposat.

Igazi angol úriemberek mintájára tértek vissza. Az album megjelenést nem előzte meg semmilyen, megrendezett címlapos botrány, semmilyen különösebb reklámhadjárat, és amikor már színte mindenki elfelejtette, hogy ez a banda létezik, ingyenesen elérhetővé tette első kislemezüket a neten. Azóta a momentum óta minden figyelem csak az ővék, az Itunes és HMV megrendelések száma az egekben...ők is megnyugodtak, igen az emberek még kíváncsiak rájuk.

Már, amikor a "Violet Hill" c dalt maghallottuk, éreztük, hogy egy kicsivel más Coldplayt kapunk vissza. Ebben persze Brian Eno legendás producer keze is nagy szerepet játszik. Neki köszönhetjük a legnagyobb sikerü U2 albumokat, dolgozott együtt a Depeche Mode-al, David Bowie-val, és nem folytatnám a sort, mert szerény blogom nem lenne rá elegendő.
Chris Martin egyszerű zenevilágát, ami dallamos zongorajátékok és bizonytalan viszont fontosnak tűnő dalszövegekből állt sikerült egy kicsit feldobni. Kevesebb a "falsetto" (hál isten), izgalmasabbak a zenei konstrukciók, bele került egy kis echo gitár, és némi zenei trükkös játék.
A sort a "Life in Technicolor" indítja, mely egy 2 perces  szöveg nélüli zongora és elektró játék. Ez az egész elég csúnyán hasonlít a "Where the streets have no name" c. opuszra, csak sajna nem lett olyan jó.  Szinte el is hagyhatták volna, zenei történelmet nem írtak vele az teljesen biztos, viszont az album záró dalába, a "Death and all his friends"-be már szöveges formában is bekerült. Jelen pillanatban sztem ez az egyik legjobb dal azalbumon, csak nem kerülhette el a figyelmemet a dalt záró szöveg: "In the end we lie awake and dream of making our escape" ez az Abbey road c. albumon valaha így hangzott " In the end the love you take is equal the love you make", szerintem ez nem lehet véletlen:)
A " Cemeteries of London"-nál beindul valami, a dal az első pillanatban megfogott, a gitárjáték, illetve az a kevés vokál ami benne található.
Persze Chris Martin-nak ismételten sikerült egy egészen gyönyörű dalt alkotnia, mert nem elég ha egy koncerten a "Scientist" c dalnál kezd el zokogni a közönség fele, erre a célra most ott van a Lost?-is. A dal accoustikus verzióban is felkerült az albumra, ami nekem egy kicsit jobban tetszik. Viszont nem értem, hogy a tökéletes családban tökéletes életet élő pasas, hogyan tudja a következőt teljesen komolyan gondolni:
"I just got lost Every river that I've tried to cross And every door I ever tried was locked Ooh-Oh, And I'm just waiting till the shine wears off..."

A "Yes" c. dalért leginkább a "My Bloody Valentine" felelős, Martinék nem is tagadták, hogy lesz egy ilyen "lopás" az albumon, a dal eredeti neve "Chinese Sleep Chant" lett volna.


A Tracklist a következő:

01 Life in Technicolor
 02 Cemeteries of London
03 Lost!
04 42
05 Lovers in Japan/Reign of Love
06 Yes
07 Viva la Vida
08 Violet Hill
09 Strawberry Swing
10 Death and All His Friends

Teljesen biztos vagyok benen, hogy minden Coldplay rajongó találni fog egy vagy akár több a szívéhez nagyon közel álló dalt. És a zenekar mág talán új rajongókat is beszerezhet..idővel.

Címkék: zene album

A bejegyzés trackback címe:

https://poprocks.blog.hu/api/trackback/id/tr16514370

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: alternatíva 2008.06.12. 23:59:07

A Halál barátai és Viva La Vida röviden Őszintén megmondom, olyan ember írja ezt a cikket, aki sokáig nem nagyon kedvelte a Coldplayt. Mostanában kaptam rá, de a gyorsmódszerrel válogattam, nem hallgattam végig az albumokat, szóval ezt jó tudni, amikor a…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FlasH 2008.06.11. 21:56:21

nemreg hallgattam meg en is, s nekem is elegge tetszik. eleg nagy fejlodes az X&Y utan, s jo iranyba haladnak.
A kedvenc pedig az albumrol egyertelmuen a cemeteries of london.

samspade · http://maizene.freeblog.hu 2008.06.12. 18:01:24

Nekem még az X&Y is tetszett, ellenben ezzel, amivel még sokszori hallgatás után is képtelen vagyok megbarátkozni. A Death And All His Friends és a Cemeteries Of London többé kevésbé tetszik + a Violet Hill vége, de a többi dal inkább idegesít. Legjobban a Lost? amit ráadásul két verzióban is megkapunk.

poprocks 2008.06.12. 19:28:32

Samspade: néha az új albumokhoz nehéz hozzászokni, remélem késöbb neked is tetszeni fog.
Miért pont a Lost? az szerintem kifejezetten "coldplay"-es lett...

FlasH: remélem ezen az úton haladnak majd tovább.
Én is valahol a cemeteries of london illetve a Lost? mellett voksolok:)

samspade · http://maizene.freeblog.hu 2008.06.13. 13:08:35

Tudom, hogy vannak albumok, melyeknek érniük kell, de én általában 3-4 esélyt szoktam adni valaminek, ha ezalatt sem tetszik meg, akkor inkább mással foglalkozom. A Viva la Vida-t ennél is többször hallgattam már, de sajna nem jön be, van ez így. Nem tudom miért pont a Lost idegesít legjobban, talán az az orgona vagy mifene csapja ki nálam a biztosítékot az elején...